vannak öröktől fogva létező erdők is
magasodnak mint istenek a purgatóriumból

visszhangzik a júliusi eső,
a benne táncoló kacajjal.

Kezem már légyként dongja körbe
combköze összeszorított berkét.

Hallod? Hallom. Igen. Még azt az irtózatos hangsúlyt is hallom. Mert, képzeld, itt ülök melletted, mindössze fél méterre tőled. Sőt, az elmúlt egy órában is itt ültem veled…

Felbolydult a bolygó;
égnek az erdőtüzek, és verik a hullámokat,
hogy kék-lila foltos köd lepje be a párát
a szemtükrödön.

szánkót akasszunk a szíveinkbe,
és madárrá változzunk,
csőrünkben elhozzuk a telet északról,
és elrejtsük az etetőkbe.

Az alkoholtól felbátorodva hajnal felé néhányan táncolni kezdtek a terem közepén. A szőke pultos lány szinte csalódottan tűrte, ahogy a férfi, aki eddig őt bámulta, most…

megigazítja rajtam a kétségbeesést.
a karjával vesz méretet.